Kinek ne lenne otthon olyan fotó magáról a régi családi albumokban, ami láttán felkavarognak benne a régi emlékek, és egészséges szégyenérzet tölti el, hogy miért volt ennyire béna annak idején? Minden ilyen kép azonban egy kincs, és még ha néha kellemetlenül is érezzük magunkat a rokonok előtt, amikor előkerülnek, jobb büszkén felvállalni őket, hiszen ezek mutatják, hogy mennyire színes és szórakoztató is volt a gyerekkorunk.
Manapság a kislányok olyanok, mint a porcelán babák. Bezzeg én öt évesen olyan voltam, mint egy ingatlan cég elnöke!
Első nap az iskolában.
Nem számítottál erre, igaz?
Totál oda voltam a Bolondos dallamokért, ahogyan ezt a nyakkendőből is kitalálhattad.
Egykor magamnak vágtam le a hajam..
Egyszer egy “ellentétes” napot tartottak az iskolában.. én voltam az egyetlen srác, aki lánynak öltözött..
Ó, azok a régi szép idők..
Nyugi, még mindig nem tudok rendesen mosolyogni!
Koncertre menet. Nem vicc.
A gitárommal akartam az évkönyvi fotómat. Egyáltalán nem lett olyan menő, mint akkor gondoltam.
A férjem 20 éve vagyunk együtt.
A divatérzékemet nem az anyukámtól örököltem
Magamnak rajzoltam a “tetkót”
Ellógtam, és a spórolt pénzemen befestettem a hajam..
Anyukám, a piteevő verseny egyetlen kislányaként. Amúgy megnyerte az egészet..
Tetőn alvás? Tetőn alvás.
A motoros vandál!
