Az anyatermészet kreativitása határtalan, épp ezért mindig képes lesz meglepetéseket okozni nekünk a páratlan sokszínűségével és a szinte már abszurd teremtményeivel. Különösen szórakozott hangulatban lehetett, amikor a lentebb látható kis csodákat teremtette, akik a bizarr és meglehetősen furcsa külsejük miatt épp úgy néznek ki, mintha most ugrottak volna ki a Photoshopból. Pedig nem így van, ezek egytől-egyig létező állatok…
A mai cikkünkben pedig olyan szőrös és tollas különlegességeket gyűjtöttünk össze, melyek nagyon eltérnek mindentől, amit eddig ismertünk.
A hosszúfülű ugróegér Mongólia és Kína sivatagos területein él.
A vörösajkú denevérhal a tenger fenekén él, nagyjából 100 méteres mélységben.
A szajga, vagy tatárantilop az egyik legrégebbi (ma is élő) képviselője a mammut korszaknak.
“Euspinolia militaris”, vagy más néven panda-hangya.
A kazuárok az Új-Guinea és Ausztrália északkeleti részén található esőerdőkben élnek.
Dél-Amerikában akár üvegbékafélékkel is találkozhatunk.
Az ázsiai keskenyfejű teknős csak akkor hagyja el a vizet, ha tojásokat rak a tengerparton.
Az okapi a ló, a zsiráf és a zebra keverékére emlékeztet.
Az arany piszeorrú majom egy Kínában őshonos faj.
Az óriástúzok az afrikai kontinensen őshonosak.
Ez a nagy sáskarák, ami puhatestűekkel táplálkozik. A teste elején található ollóival könnyedén feltöri a héjukat.
A lopódarázs fészeképítéshez iszapot használ, amit a nedves helyekről -most figyelj- lop el.
Az ürömfajd pompázatos fehér tollai csak még inkább kiemelik a torokzacskóját, amelyen két csupasz, olajzöld mező van.
A borneói nagyorrúmajommal csak Borneó szigetén találkozhatunk.
A csodás laposfarkúgekkó függőleges pupillái és a hatalmas szemei lehetővé teszik, hogy éjjel is remekül tudjon zsákmányt ejteni.
A véznaujjú maki egy macska nagyságú makifaj, ami Madagaszkár trópusi erdeiben él.
Végezetül egy hypertrichosis-ban (farkasember szindróma) szenvedő perzsa macska.
