Az állatmenhelyek (legyen szó bármennyire is jól felszerelt helyről) sosem fognak az igazi otthonok helyébe lépni. Azoknak az állatoknak, akik az utcán élnek meg még rosszabb.. Ezek miatt rendkívül fontos megérteni, hogy bundás barátainknak mire is van valójában szükségük. A most következő összeállításunk olyan szerencsés kiskedvenceket mutat be, akik az új otthonunkban teljesen megváltoztak!
Egy évvel később..
Boris már hat éves, és azután került hozzám, hogy az előző gazdija már nem tudott róla gondoskodni
Artemis átalakulása: a menhelyen, két héttel később nálunk, majd még két héttel azután
A fenti kép a menhelyi portréja. Félénk és csendes volt. Három hónap telt el, teljesen megváltozott!
Eleinte félt és mindig elbújt valahol a lakásban..
Zeuszt az utcán találtam!
Ő itt Nagy Süti. Kicsit vak, kicsit süket, de mindenhova követ! Négy éve van mellettem, ez idő alatt pedig többet segített rajtam, mint fordítva..
Stella márciusban került hozzánk. Sajnos még mindig rengeteg odafigyelésre van szüksége, de már most is látható a javulás!
Öt éve tartozik a családunkhoz!
Csak két órája értem vele haza..
Mary-t még kicsi korában hagyták magára… Később egy vastag nyakörv csúnya sebet ejtett a nyakán.. Szerencsére rá találtunk, azóta sokkal vidámabb!
Még mindig zsémbes.. de azért javult a helyzet!
Három hónapja került hozzánk!
Kicsi volt még, mikor elhoztuk őt a menhelyről..
Bella egy elveszett kis félős cica volt
Először csak az egyikőjüket hoztuk el, de gyorsan kiderült, hogy egymás nélkül nem tudnak létezni..
