Időnként mindannyiunknak vannak rosszabb, balszerencsésebb napjai. Ugyanakkor egyes baklövések annyira epikusak, hogy nem tudjuk eldönteni, sírjunk-e vagy nevessünk. Ilyenkor egyetlen egy kívánság fordul meg fejünkben, mégpedig, hogy legszívesebben hazarohannánk és elbújnánk a takarónk alatt..
A most következő hőseink ugyanakkor felvállalták hibáikat, és megosztották azokat a nagyvilággal remélve, hogy talán valamilyen díjat kapnak ostobaságukért..
Most sétáltam el mellette az utcán.. szegény pali..
Íme a reggeli kávéfőzésem eredménye.
Nem akartam hinni a szememnek..
Most mit nézel, nem látod, hogy foglalt?
Megéri a rengeteg fáradtság, hogy profi atléta legyen az ember.. Ilyenkor ugyanis az a megtiszteltetés éri, hogy egy piszoár felett lóghat a fotója..
Befér? Persze, csukd csak le!
Kidöntöttem négy kiló kevert mogyorót.. Igen, újra szét kellett válogatnom..
Lefagyott és letört a kilincs!
Az ott egy igen mérgező pók..
“Alig bír bekapcsolni, ránéznél?”
Átérezzük a fájdalmat.
Kicsit megcsúszott..
Ne légy szégyenlős!
Apám titokban végigjátszotta a Super Mariot, miközben én aludtam.. Felkeltett, hogy eldicsekedjen vele..
