7 szépség ideál a múltból, ami manapság szinte elfogadhatatlannak számítana
Mindegyik kornak megvan a maga divatja, és ez nemcsak a ruhákra igaz, de a sminkek, a frizurák, és az egyéb szépségkiegészítők is folyamatosan változnak. Ami ma még divatosnak és menőnek tűnik, az könnyen lehet, hogy 50-100 év múlva már csak egy rossz vicc lesz, semmi több.
Így volt ez a most következő ideálokkal is, melyeket egykoron követendő példának és a szépség megtestesítőjének tartottak az emberek, ma viszont már totális őrültségnek tűnnek, amiket véletlenül sem szeretnénk kipróbálni magunkon.
Tarka/színes szemöldök
A szemöldök valószínűleg az arc egyik legfontosabb része – már ha a szépségről beszélünk. Az ókori Görögország idején elegánsnak és népszerűnek tartottak a Frida Kahlo-féle egybe szemöldököt, ha pedig egy nőnek nem volt elég természetes szemöldöke ehhez, akkor kecskegyapjúból készült mesterséges szemöldökkel pótolta. A három királyság korában Kínában ennél is tovább mentek: divatossá váltak a többszínű szemöldökök. Ez egyfajta rangot is képviselt, mivel nem minden ember engedhette meg magának, hogy színes szemöldököt hordjon.
Borotvált fej a homlok kiemelésért
A történészek szerint a 14. század végén Bajor Izabella francia királyné egy furcsa divatot teremtett, ami felrobbantotta az akkori szokásokat. Ez a divat nem más volt, mint a magas homlok és a hosszú, „hattyú-nyak” divatja. A nők mindent megtettek azért, hogy megfeleljenek ennek az új szépségideálnak, így például borotválni kezdték a hajukat a minél magasabb homlok érdekében, de az sem volt ritka, hogy a komplett szemöldöküket leborotválták csak azért, hogy még nagyobbnak tűnjön a homlokuk.
Hosszú körmök
Kínában a gazdag és nemesi családoknál évszázadokon keresztül szokás volt a nagyon hosszú körmök viselése. Ennek oka nem feltétlenül esztétikai, sokkal inkább büszkeségi volt: ezzel ugyanis azt sugallták, hogy annyira gazdagok, hogy nekik az ilyen hosszú körmök sem törnek le az ujjaikról, mert annyira nem csinálnak semmit. Az idő múlásával a hosszú körmök törékennyé váltak, és egyre kevésbé gondolták őket praktikusnak, ezért megjelentek az apróbb, ám drágakövekkel díszített körmök – melyek hasonló célokat szolgáltak, vagyis segítettek mások fölé emelni a viselőiket.
Hófehér bőr
A 18. századi Angliában a nagyon fehér bőr volt a divat. Ennek érdekében a nők olyan termékeket kezdtek alkalmazni, melyek még inkább kiemelték a bőrük fehérségét, például lótrágyával vagy veszélyes ólommal kenték magukat, hogy tejszínűvé változtassák a bőrüket. Arra is rájöttek, hogy a mérgező fémek, például a higany segítségével még inkább vörössé tehetik az ajkaikat, amiktől így kontrasztosabbnak tűnik a fehér arcbőrük. Végül a bőrük fehérségének kihangsúlyozása végett a vénáikat kék ceruzával rajzolták át.
“Festett” fogak
Ebben a korszakban nem csak a fehér bőr volt divatos, de a fehér fogakra is nagy hangsúlyt fektettek. Divatosnak tartották a porcelánfehér fogakat, ennek eléréséhez pedig egy különleges port használtak, aminek fő alkotóeleme a kénsav volt. Érthető okokból tehát ez a por minden egyes kezeléssel eltávolította a zománcot a fogakról, szépen lassan pedig magát a fogat is eltüntette.
“Aranyhaj”
A 14. századi költő, Francesco Petrarca versei segítségével egy új divatot teremtett, mely a haj szőkére festésének divatja volt: a híres velencei szőke. Annak érdekében, hogy a hölgyeknek arany színű haja legyen, nyilvánvalóan festeniük kellett a hajukat, de ez az eljárás akkoriban még sokkal hosszabb volt, mint manapság: több napig tartott. Egy korabeli könyv szerint a hajfestést ekkoriban két szakaszban hajtották végre: miután felvitték a vegyület első keverékét, be kellett takarni a vejet növényi levelekkel, majd két napig lefedve tartani. Ezután következhetett a második készítmény, amit újabb négy napig kellett levelekkel lefedve védeni.
Egészségtelenül vékony derék
A fűző őse már évezredek óta, egészen a bronzkor óta formálta a nők testét, ám igazán elterjedté csak a 15. és 16. században vált, amikor teljesen beépült az európai divatba. Medici Katalin francia királyné uralkodása alatt például az ideális női deréknak 33 centiméteresnek kellett lennie, ami érthető okokból rendkívül káros volt a belső szervekre.
